A porcelángyártásáról és rendkívül szép fekvéséről híres falu temploma egyike a szocializmus időszakában épült kevés egyházi épületnek. A régi templom épp a porcelángyár bővítésének esett áldozatul, így az állam kénytelen volt új épületről gondoskodni. A megbízást az IPARTERV, illetve az ott dolgozó, a cserépváraljai templommal már tapasztalatot szerző Csaba László kapta. Az Ybl-díjas mester visszaemlékezése szerint „az építész feladata csupán annyi, hogy le kell határolnia a Végtelen térből egy részt valamilyen emberi tevékenység számára. Ha az Istennel akarunk találkozni, akkor a térnek érzékelhetővé kell tennie Isten jelenlétét, segítve felemelkedésünket hozzá.” A hollóházi templom különleges geometrikus vasbeton elemeivel, egyedi megvilágítású belső terével valóban segíti ezt a találkozást. A karzatmellvéden Szász Endre helyi porcelánra festett táblaképei láthatók, a kerámiastációk Kovács Margit munkái. A 2012-ben műemlékké nyilvánított templom az átfogó felújítás óta fehér színben ragyog az időközben hatalmasra nőtt fenyők között.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos