A kalocsai főegyházmegyét 1002 körül alapította Szent István király. Létrejötte azért is különleges, mert a korszakban Kelet-Közép-Európában országonként egyetlen érseki tartományt alakítottak ki, míg a Magyar Királyságban Kalocsa Esztergommal egyidejűleg kapta meg ezt a rangot. Az egyházmegye első érseke Asztrik apát, aki a Hartvik-legenda közlése szerint a király követeként hazánkba hozta Rómából a Szent Koronát. Az érsekség székhelyét 1090-ben Szent László Bács városába helyeztette, csak II. (Vak) Béla király idején kerül vissza az eredeti székvárosba. Ekkor nagyobb főtemplomra volt szükség, így felépült a második székesegyház, mely a Magyar Királyság akkori szoros nyugat-európai kapcsolatainak köszönhetően erős francia hatást mutatott. A tatárjárás során megsérült templom helyére Nagy Lajos építette a harmadik székesegyházat, ami a régészeti feltárások szerint érett gótikus, háromhajós, kápolnakoszorús szentéllyel ellátott bazilika volt. A török hódoltság másfél évszázada alatt ez a templom elpusztult, szenvedett a felvonuló oszmán hadaktól, a hajdúk gyújtogatásaitól, míg a 18. század elejére szinte csak romok fogadták a visszatérő Széchényi Pál érseket. Az újjáépítést a pénzhiány és a Rákóczi-szabadságharc is hátráltatta, majd csak gróf Csáky Imre érsek kezdhette meg a munkát. A székesegyházat – főleg a Csáky grófok egyéb építkezései, így a magyarbéli kastély miatt – sokáig Joseph Emanuel Fischer von Erlachnak tulajdonították, azonban a valószínűsíthető tervező Mayerhoffer András lehetett. A salzburgi születésű építőmester a Grassalkovich Antal számára tervezett kastélyok mellett a pesti pálos – ma egyetemi – és több szerb ortodox templomot is alkotott, ezeken jól felismerhetők a párhuzamok a kalocsai széktemplommal. A tervek 1728-ban elkészültek, 1735-re elbontották a korábbi templom maradványait, és megtörtént az új, immár negyedik székesegyház alapkőletétele. Az építkezés jelentősen elhúzódott, 1774-re a toronysisak elhelyezésével készült el az épület. A barokk főszékesegyház síkban tartott nyugati főhomlokzatából emelkedik ki a két harangtorony, melyek uralják a környező tájat. A főkapu fölött zenészek számára kialakított erkély látható, hasonló található Mayerhoffer másik művén, a szentendrei Blagovesztenszka, azaz Örömhír szerb templom homlokzatán is. A főhajóhoz oldalkápolnák csatlakoznak, ez az elrendezés a jezsuita templomépítészeti hagyományt őrzi. A díszes berendezés és a gazdagon formált stukkók mellett jelentős emlékként jelenik meg az első székesegyházat építő Martinus Ravesu, vagyis Rovó Márton 13. századi sírköve, melyet az északi kapu előcsarnokában helyeztek el. A székesegyházat 1795-ben tűzvész sújtotta, ezt követően készültek el a klasszicista jellegű toronysisakok. Haynald Lajos érsek idején készült el az orgona, a pécsi Angster gyár húszas számú opusa. A főoltárt 1857-ben bizáncias stílusban egészítették ki, mely nem illeszkedett a templom barokk jellegéhez. A székesegyházat Várady Lipót érsek megbízásából 1908 és 1912 között Foerk Ernő és Petrovácz Gyula tervei szerint restaurálták. A barokk stílusegységre törekedve eltávolították a korábbi bizáncias kiegészítéseket, és a Patachich-féle belső elrendezés visszaállításán igyekeztek. A munkák során a homlokzatokat neobarokk ornamentikával egészítették ki, ekkor épült a szentély körüli folyosó és az épület hátsó homlokzatát lezáró kápolna. A székesegyház felszentelése idején kezdték meg a szomszédos érseki kastély építését, a korábban itt álló középkori eredetű rezidencia bontása után. Batthyány József érsek a templom építésvezetését végző Oswald Gáspár piarista szerzetes-építőmestert bízta meg a tervezéssel. Utódját, Patachich Ádámot Mária Terézia Nagyváradról helyezte át Kalocsára, éppen az ottani pompás püspöki palota befejezése előtt. Patachich átdolgoztatta Oswald szerényebb terveit Kronovetter Lipót Antal udvari mérnökkel. Az 1780-ra elkészülő kastély így méltó párja lett a Franz Anton Hillebrandt által tervezett váradi palotának. A kastély dísztermét, kápolnáját, valamint az érseki kabinetet a magyarországi barokk falképfestészet meghatározó alakja, Franz Anton Maulbertsch freskói díszítik. Az épületben kapott helyet az érseki könyvtár, melynek kéthajós, boltozott térszervezése a Vatikáni Apostoli Könyvtárat idézi. A 18. században a székesegyház-érseki kastély a kanonoki házakkal és a szeminárium épületével egészült ki, ebből az időszakból származik az együttes súlypontjában álló Szentháromság-szobor. Az érseki együttes helyreállításának előkészítése 2009-ben indult, elsősorban a székesegyház rossz műszaki állapota miatt. A munkákkal egybekötött régészeti feltárások során sikerült tisztázni a három megelőző székesegyház egymáshoz való viszonyát, illetve a mai épület középkori rétegeit. Az egyházi és kormányzati finanszírozásban végzett munkák magukban foglalták a toronysisakok rekonstrukcióját, a stukkók és a fa berendezési elemek, így a kanonoki stallumok restaurálását, a szükséges műszaki-épületgépészeti beavatkozások mellett. Az érseki kastély homlokzatai és belső terei szintén megújultak, emellett megtörtént a Maulbertsch-freskók kutatása és restaurálása. A tér helyreállítása során az őt megillető helyre került a restaurált Szentháromság-oszlop, és lehetőség nyílt a kanonoki épületek helyreállítására is. A székesegyházzal szemközti házban, illetve az azt kiegészítő új épületszárnyban nyílt meg az Astriceum Érseki Múzeum. A helyreállított együttes méltóvá vált az alapító első királyunk, valamint Asztrik érsek és apát szellemiségéhez.

Szöveg: Fényes Kitti

Fotó: Fejes Bence