Az eredetileg csekély forgalmú állomás a két világháború közötti időszakban, Horthy Miklós közeli kastélya miatt kapott nagyobb jelentőséget. Így az eredeti, MÁV-típusterv szerint épült állomást 1931-re neobarokk stílusban átépítették, sőt, egy kis méretű, de reprezentatív várócsarnokkal is kiegészítették, amit a kormányzó és vendégei használtak. A második világháború után az állomás élte mindennapi életét, és az évtizedek során a szó minden értelmében elszürkült. A vasútvonal korszerűsítéséhez kapcsolódva napjainkban a különleges épületet is felújították. A műemléki helyreállítás során a harmincas évek elején kialakult állapot lehető legteljesebb visszaállítására törekedtek, a mai utazási igények kiszolgálása mellett. Helyreállították az eredeti belső térszerkezetet az utólagos válaszfalak elbontásával, az összes nyílászárót és tetődíszt restaurálták, a legkisebb részletekre kiterjedően. A munkák érdekessége, hogy az összes helyiségben láthatóvá váltak az eredeti falfestések egy-egy „tanúablakban”.

Szöveg: Szende András