Pápa gazdag barokk városképe nagyrészt az Esterházy család grófi ágának tevékenysége nyomán alakult ki. Az Esterházy Károly által építtetett főtéri katolikus templom mögött áll a család kastélya, aminek kissé szabálytalan formája és robosztussága sejteti, hogy egy középkori vár átépítésével jött létre. A város a Bécs felé vonuló török seregeknek többször is útjába került, ez tette szükségessé a középkori erősség megerősítését és modernizálását. A vár, illetve a város csupán három évig volt oszmán uralom alatt, viszont szinte a 17. század végéig a frontvonalon feküdt. A birtokot 1626-ban szerezte meg az Esterházy család, a hadi jelentőségét időközben elvesztő vár átépítését 1743-ban határozta el Esterházy Ferenc. A felkért bécsi építész, a közép-európai barokk jelentős alakja, Franz Anton Pilgram négyszögletes, zárt udvaros épületet tervezett. Az elképzelt kastély madártávlati képe a díszterem egyik festményén látható, így ez a meg nem valósult épület egyik fontos építészettörténeti dokumentuma. Végül egy takarékosabb változat mellett döntöttek, a vár város felé eső szárnyának elbontásával U alaprajzú, díszudvaros kastély jött létre, melynek kissé szabálytalan alaprajza utal az építészeti előzményre, még különlegesebbé téve az épületet. Pilgram halála után az építés vezetésével Fellner Jakabot, a tatai Esterházy-uradalom építőmesterét bízták meg. Az építtető elhunytával fia, Esterházy Károly örökölte a birtokot, azonban őt egri püspökként leginkább az ottani építkezések kötötték le. Fellner hamarosan egy sor megbízást kapott Egerben, az egyetemnek szánt Líceum építését vette át, valamint Esterházy rábízta a pápai új plébániatemplom tervezését is. Mindez lelassította a kastély átépítését, mely végül csak 1784-ben fejeződött be. Fellner négy évvel korábban bekövetkező halála után a legtöbb munkát segédje, Grossmann József vette át, ezt az építkezést is ő zárta le. Az épület arculatát leginkább Fellner művészete határozza meg, a rá jellemző higgadt, korai klasszicizáló barokk stílus érhető tetten a homlokzatokon. A rezidencia barokk-rokokó enteriőrjeivel a legpazarabbul berendezett kastélyaink közé tartozott a második világháborúig. Ezután, egészen 1959-ig, szovjet laktanya működött az épületben, ami a belsőépítészeti értékek szinte teljes megsemmisülésével járt, de a kastélyt a város felől határoló, pompás 19. század végi kerítés és kapuzat is eltűnt. Ezután Pápa kapta meg az épületet, majd a műemléki értékekhez jobban illeszkedő könyvtár, zeneiskola és művelődési ház költözött a falak közé. Az épített örökségét hagyományosan gondosan óvó város már a rendszerváltás után megkezdte a kastély felújítását, a kápolna restaurálását 1990-ben Europa Nostra díjjal ismerték el. A felújított helyiségben ekkor még a könyvtár olvasóterme működött, ami jól mutatja, hogy a kulturális funkció is csak kompromisszumokkal fért el a kastélyban. Az épület átfogó helyreállítása 2009 és 2015 között több ütemben valósult meg, párhuzamosan az itt működő intézmények új épületeinek elkészülésével. A felújítás utolsó lépéseként megtörtént a kovácsoltvas kerítés, illetve a díszkapu rekonstrukciója, így újra az Esterházyak címerállatai, a griffek őrzik a rezidenciát.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila,MTI