A Tisza-part közelében, értékes építészeti környezetben álló ferences együttes Szolnok török utáni újjászületésének jelképe. Az 1718-ban megtelepedő barátok elsőként a rendház, majd a templom építéséhez fogtak hozzá. A felkért építőmester, a főként Egerben tevékenykedő Giovanni Battista Carlone a magyar barokk talán legnagyobb hazai mestere. Az 1754-ben felszentelt templomhoz a ferences hagyományok szerint hátul, a szentély mögött csatlakozik a három évvel később elkészült torony. A szintén a rendi szokást követő, eredetileg puritán belső térbe a város tehetős polgárainak, céheinek adományaiból pompás barokk berendezési tárgyak, oltárok kerültek. A Szolnok történetében nagy jelentőségű együttes megújítása az építéshez hasonlóan két ütemben zajlott. A templom feltárása során kerültek elő az orgona mögötti eredeti barokk falfestések. A homlokzatok felújítása, az oltárok restaurálása mellett kiemelt szerepet kapott a világítás tervezése. Az egyes alkalmakhoz különböző „világítási jelenetek” készültek, az adott szertartás vagy egyéb esemény jellegének, hangulatának megfelelően.

Szöveg: Szende András

Fotó: Fejes Bence