A hagyományos alföldi porta, a falu utolsó népi lakóháza az oromzaton látható felirat szerint 1858-ban épült. Az épület szinte teljes egészében az építéskori állapotot őrzi, eredetiek vályogtéglából rakott falai, a fafödém mestergerendával gyámolított gerendái, a teljes tetőszerkezet, de még az ablakok vasalatai is. Az oromzat szív alakú mezejének közepén helyezték el az említett évszámos feliratot. A szerény, nádtetős épület igazi különlegessége a klasszicista kastélyokból, kúriákból átvett gyönyörű oszlopos tornác, ami jól mutatja, hogy a városi, „magas építészet” miként ihlette meg az akkori társadalom minden rétegét. A Népi Építészeti Program keretében elvégzett munkák során a ház tetőtől talpig, a legapróbb részletekig megújult. Helyreállították a nagyrészt eredeti állapotú nyílászárókat, a tisztaszoba búboskemencéjét, a tetőt, és rendezték a kertet. Végül, de nem utolsósorban az oda nem illő drótkerítést is felváltotta az eredeti formát követő deszkakerítés.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos