A Lajta partján, a Kárpát-medence nyugati kapujában fekvő város stratégiai jelentőségű. A mai vár helyén egy római erőd állt, melynek neve, Ad Flexum – azaz a kanyarnál –, utal folyóparti helyzetére. A korai Árpád-korban a támadó német seregek itt érték el az országot, ezért hamarosan hatszögletű vár épült, amit az elkövetkezendő évszázadok során folyamatosan korszerűsítettek. A török uralom idején megváltozott a támadás iránya, a vár immár Bécset védte a keletről érkező csapatoktól, ezért 1530 és 1544 között ismét átépítették, az itáliai hadmérnök, Gian Maria del Napoli tervei szerint. A vár közvetlenül a császár irányítása alatt állt, így elkerülte I. Lipót 1702-es várbontási rendelete, viszont a szatmári béke után elvesztette hadi jelentőségét. 1766-ban a magyaróvári uradalmat a várral együtt Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának, illetve vejének, Albert szász-tescheni hercegnek adományozta. A gyakorlatias gondolkodásáról és vitalitásáról híres herceg 1818-ban, nyolcvan évesen itt alapította meg a Magyaróvári Gazdasági Magántanintézetet, hazánk egyik első gazdasági-mezőgazdasági felsőoktatási intézményét, melynek jogutódja máig a közelmúltban felújított várban, illetve a környező épületekben működik.

Szöveg: Szende András