A Mezőség egyik rejtett kincsének története a 14. századig nyúlik vissza. A középkori eredetű épület legkorábbi részei ma is felismerhetők: a félköríves szentély és a vastag kőfalak a korai templomépítészet jellegzetes emlékei. A későbbi századok során a templom a közösség igényeihez igazodva alakult. A 18. században barokk hatású berendezéssel, karzattal és új liturgikus térrel gazdagodott, a 19. században harangtorony épült hozzá. Érdekességét épp az adja, ahogy az egyszerű külső mögött több építészeti korszak rétegei találkoznak. Felújítása során megerősítették az épület szerkezetét, kicserélték a tetőt, megoldották a vízelvezetést és restaurálták a belső részleteket. A munkálatokkor előkerült falképtöredékek megidézik az épület egykori pompáját és emelik mai fényét.

Szöveg: Csepely-Sulyok Georgina