Az osztrák örökösödési háborút követően a Habsburg Birodalom lóállománya megcsappant, ezért 1784-ben Csekonics József vérteskapitány javaslatára II. József katonai ménesintézetet alapított Mezőhegyesen. Az építés gyors ütemben haladt, 1786-ra már állt a parancsnoksági épület, az istálló, a laktanya, az állatkórház, a pékműhely, a raktár és a lovarda is. A 19. század első felében olyan lótörzseket tenyésztettek ki, mint a gidrán, a mezőhegyesi félvér, valamint a máig legismertebb magyar lófajták egyike, a nóniusz. 1869-ben a birtok a magyar állam tulajdonába került, egészen addig Bécsből irányították. 2016-ban jött létre a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Jelenleg a terület az UNESCO világörökségi várományosai között szerepel. A birtok értékét nemcsak a rajta található épületek adják, hanem a térszervezés és az alapítástól máig folytonos működés. A felújítások 2016 után indultak meg. A munkák során fokozott figyelmet fordítottak a történeti szerkezetek megóvására, ugyanakkor alapvető szempont volt a korszerű, jelenlegi követelményeknek megfelelő használhatóság biztosítása is. A helyreállítások mellett a ménesbirtok új épületekkel is bővült, ezeknél kiemelten ügyeltek a történeti környezetbe való illeszkedésre.

Szöveg: Fényes Kitti