Komárom a Kárpát-medence stratégiai fontosságú pontján, a Duna és a Vág összefolyásánál fekszik. Az erődrendszert – Bécs előretolt bástyájaként – Buda eleste után, az 1550-es évektől kezdték kiépíteni, majd az évszázadok során a Habsburg Birodalom legnagyobb katonai létesítményévé vált. A rendszer teljesen körbevette Komárom városát, a Duna, illetve a Vág mindkét partján összefüggő gyűrűt alkotva. Az együttes a napóleoni háborúk, majd a szabadságharc idején is kulcsszerepet játszott, az ütközetek tanulságainak levonása után Ferenc József 1850-ben határozott a mai csillagerőd kiépítéséről, ami épp a Vág torkolatával szemben helyezkedik el. Az erőd kettős felépítésű, magja egy patkó alakú kaszárnyatömb, ami önmagában is képes a védelemre. A hosszfalakon kézifegyverekkel, a három oldal közepén pedig kiemelkedő, úgynevezett oldalazóművekből, vagyis hengeres rondellákból ágyúval lehetett volna lőni az erőd udvarára bejutó ellenséget. A kaszárnyát nagyobb távolságban veszi körül maga a téglalap alakú, földsáncokkal megerősített erőd, sarkain impozáns, kazamatás, úgynevezett olaszbástyákkal, melyeket az ágyúk elhelyezésére, illetve az ellenséges tűz kivédésére optimalizáltak. A bástyák belsejében hatalmas kazamaták adtak helyet az ágyúknak, illetve a szükséges raktáraknak. Az erődöt 1944-ig használta a honvédség, majd nyilas internálótábor működött a komor falak között. A háború után a Felvidékről kitelepített családok számára alakítottak ki szükséglakásokat a kaszárnyatömbben, majd a rendszerváltásig a helyi kereskedelmi vállalat zöldségraktára kapott helyet az erődben. A különleges épület újjászületése a Szépművészeti Múzeum felújításához kapcsolódik: a múzeum román csarnokában tárolták a gipszmásolat-gyűjteményt. A 19. század végén Európa-szerte népszerűek voltak ezek a világ minden tájának nevezetes alkotásairól készített másolatok, azonban az utazási szokások megváltozásával és a fényképezés elterjedésével veszítettek vonzerejükből. Ezeket az önmagukban egyébként értékes alkotásokat Budapesten is raktárba száműzték, amit helyszűke miatt épp az egyik legszebb csarnokban alakítottak ki. A csarnok felújításakor így összefonódott az impozáns méretű és egyébként nehezen kihasználható belső terekkel rendelkező erőd és a helyét kereső gyűjtemény sorsa. A felújítást megelőző kutatáskor a bécsi katonai levéltárban megtalálták az eredeti tervrajzokat, így az erőd lehető leghitelesebb állapotát állították vissza. Az építészek és a tájépítészek előtt nagy kihívás állt: egy rejtőzködőnek tervezett épületből kellett látványosságot alkotni. A kaszárnyatömb udvarára helyezett fogadóépülettel és az arra rávezető mutatós bejárati térséggel sikerült megfelelő módon felkészíteni a látogatót a bent feltáruló rendkívüli látványra: a hatalmas, téglából rakott termekben éles kontrasztként sorakoznak az ókori, középkori és reneszánsz szobrászat legnagyobb alkotásainak restaurált másolatai. A felújítás különlegessége, hogy egyéb értékeket is sikerült megmenteni: a védőárkokban kialakult vizes élőhelyeket és a kazamaták értékes gyeptársulásait külön ösvényeken járhatják be az érdeklődők.

Szöveg: Szende András

Fotó: Bujnovszky Tamás,Fejes Bence