A remeték csak a legnagyobb ünnepeken étkeztek együtt ebben a díszes teremben. Falain Szent Romuald életét és az utolsó vacsorát ábrázoló freskók láthatók (refektórium, boltozatos, stukkókkal és freskókkal díszített ebédlőterem)

A cellaházakat főúri családok adományaiból építették, donációjukat a homlokzatokon látható címerek jelzik ( külső nézet egy cellaházról)

„Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt" – hirdeti a remeteség főkapuján található latin felirata. A látogatók egykor csak a Foresteriáig, az „erdei kolostor" épületéig mehettek be, a klauzúrába már csak a remetéknek volt bejárásuk (díszes kapubejáró a belső udvarba)

A némaságot fogadó szerzetesek életük nagy részét elkülönülve töltötték, beszélniük évente mindössze kétszer, három-három napig lehetett (belső udvar a cellaházakkal)

Hazánk egyik legkülönlegesebb műemlékegyüttese. Gróf Esterházy József 1733-ban adományozta a montecoronai kamalduliaknak a gesztesi uradalmán fekvő Majkpusztát szántóföldjeivel, erdőivel, legelőivel, halastavaival és malmaival együtt (távlati kép – torony, belső udvar, cellaházak)

A remete napjait a cellájában töltötte: itt aludt, étkezett, olvasott és írt. A puritán belső tér hálófülkéből, dolgozószobából, apró kápolnából, kamrából állt, és tartozott hozzá egy kiskert (cellaház belülről – egyszerű berendezés)

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila